2017. augusztus 21. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 990,505  ·  Online: 46
Vasi Magazin menü
Magazin archívum
2013.
01 
2010.
08 
2009.
05  12 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Vasi Magazin - Cikkek  
     
 
Nem a főnök, a munka parancsol
Nyomtatható változat!

Kovácsné Udvardi Mártát a könyvkiadás háttérmunkájáról kérdeztük

Mezőgazdasági vállalkozásnak hitték sokan az első évben az MG Bt. néven beindult társaságot, pedig a két betű: M és G a tulajdonosok keresztnevének kezdőbetűit jelzi. S bár Kovácsné Udvardi Márta neve kezdettől ott van a kiadványokon, a nyilvánosság előtt Kovács Géza személye vált emblematikussá. Márta mindig inkább meghúzódott a háttérben. Most, hogy a kiadó már huszadik születésnapját ünnepli, itt az ideje, hogy valamit megtudjunk a páros másik feléről is, aki nélkül nem működhetne a vállalkozás.
Az immár tizenöt minőségi honismereti albummal fémjelzett sikersztori húsz évvel ezelőtt egy Domus üzletházban bérelt irodában indult útjára, egy számítógéppel, egy fénymásolóval és sok optimizmussal. A könyvtáros végzettségű Kovács Géza és pénzügyi vonalon dolgozó felesége fantáziát láttak a céges ügyviteli kiadványok előállításában. Akkor, a rendszerváltás után gombamód szaporodtak a vállalkozások, kellett a névjegy, a céges papír, a boríték. A nagy népvándorlás idején, amikor a magyarok hűtőládákkal álltak sorban az osztrák határnál, Kovácsék számítógépet hoztak be a szövegszerkesztői munkához. Az ötlet bejött, jókor voltak jó helyen. Közismertté azonban nem a céges nyomtatványok tették a nevüket, hanem a Szombathelyi Magazin, melynek első számával 1994-ben rukkoltak elő, és egy kiló kenyér áráért volt kapható.
– A színes kiadványra valahogy felfigyeltek a madarászok, akiknek akkor még nem volt saját szakmai kiadványuk – idézi a múltat Kovácsné Márta. – Így indult útjára a Díszmadár Magazin, 38 előfizetővel. Elkeseredhettünk volna, de folytattuk, és egyre nagyobb lett az érdeklődés. A negyedéves kiadványból mára havilap lett, melyből háromezer példány fogy el. A napokban már a száznyolcvanegyedik lapszám került az előfizetőkhöz. De nem maradtak nyakunkon az első, visszaküldött példányok sem, mert sokan keresik visszamenőlegesen a korábbi évfolyamokat is.
Tudni kell, hogy sem a Díszmadár Magazin, sem a többi kiadvány mögött nem áll és sosem állt mögöttes szervezet. A madártenyésztők hobbilapja eltartotta magát, sőt a válság éveiig hasznot is hozott. Idővel olcsó hobbikönyvecskék társultak hozzá, melyeket a kisállat-kereskedésekben forgalmaztak.
A nagy ismertséget meghozó képes albumok sorában az első Márta szülőfalujához kötődött. A Jáki templom – a kövek üzenete című kötetnek ma már a második kiadása fogy. Nem volt könnyű siker.
– Kikészítettük egymást, amíg a könyv elkészült – vallja be a vállalkozás hölgytagja –. Géza ragaszkodott a rendhez, hogy rakjuk sorba a képeket. Én ellenkeztem: van, ahol ettől el lehet térni, a kört nem lehet négyszögesíteni. Már akkor elkezdtünk kifutó fotókkal dolgozni, hogy nagyobb képek férjenek az oldalakra. Biztos, hogy követtünk el hibákat, követünk el ma is, és aztán tanulunk belőlük.
Az első fecskét a Szombathely régi képes-levelezőlapokon című album követte, ami még az előzőnél is nagyobb sikert aratott. Ezt újabb szombathelyi kiadványok követték, majd útjára indult a vasi tájegységeket bemutató sorozat, amely már a negyedik kötetéhez érkezett.
– Nagy élmény volt számunkra, amikor Konkoly megyés püspök Úr engedélyével fényképezhettük a Püspöki palotát – idézi fel Márta. – Ekkor bezártuk az irodát, és egy hétig az egész palota a mienk volt. Géza fotózott, én voltam a segéd. Tartottam a lámpát, a hungarocell táblát az ablakok előtt. De az is mindig kikapcsolódást jelent számunkra, ha valamelyik szép vasi tájegységet fotózzuk végig közösen. Nekünk ez nem munka, nekünk ez a szabadság.
Egy következő profil, a naptárkiadás szinte véletlenül, a képeslapos könyv reklámkampányának részeként indult útjára. A letéphető képeslapokkal nyomtatott, olcsó asztali naptár kapósnak bizonyult. Azóta is minden évben új változatával kell piacra lépni a cégek által kedvelt, logóval ellátott előjegyzési naptárakkal és fali képes kalendáriumokkal egyetemben. A legnagyobb kedvenc azért mégiscsak a könyv a kiadó számára: jólesik kézbe venni, belelapozni: tényleg, itt is jártunk, milyen szép volt.
Ilyenkor év vége felé, naptárszezonban nincs megállás, a házaspár több időt tölt az irodában, mint a tőle pár lépcsőfokkal feljebb levő lakásban. Most már kirepültek a gyerekek, de vajon hogy volt régen? – teszem fel a kérdést az elfoglalt üzletasszonynak.
– A kezdéskor Dani még óvodás, Petra kisiskolás volt. Ugyanúgy mentem értük, mint más édesanya, átnéztük a leckét – ilyenkor Géza dolgozott. Arra mindig vigyáztam, hogy a gyerekek ne kerüljenek háttérbe a munka miatt. Az esti mese soha nem maradhatott el. Petra mindig kérlelt, hogy csak még egyet, meg még egy utolsót… Eltelt egy kis idő, mire rájöttem, hogy nem is a címet nézi az utolsó mese kiválasztásánál, hanem azt, hogy melyik a leghoszszabb.
Petra azóta kertészmérnök lett, termékfejlesztő egy budapesti cégnél, Dani pedig befektetési pénzügyet tanul a Corvinus Egyetemen. Mindketten az egyéni érdeklődésük szerint választottak pályát, és ezt a szülők nem is akarták befolyásolni.
– Nem gondolom, hogy tovább fogják vinni a vállalkozást – véli az édesanya – . Amikor kicsik voltak, néha megbíztuk őket apróbb feladatokkal, amiért díjazást is kaptak. Ez jó volt, mert ebből volt zsebpénzük, motiváltnak érezték magukat. Felnőttként már más a helyzet. A mostani gazdasági helyzetben nem biztos, hogy jó, ha a gyereket az iskolapadból beültetik a szülei vállalkozásába. A szülő vagy túl kemény, vagy túl engedékeny a saját gyermekével szemben. Jobb, ha az első években egy külső munkahelyen tanul meg dolgozni, aztán majd később eldöntheti, hogy érdemes-e csatlakoznia. Az viszont biztosan előny a gyerekeink számára, hogy itthon magukba szívták, hogy a munkát el kell végezni, az nem ér véget mindig a munkaidő végével.
Mártáék azt is megtanulták, hogy egy családi vállalkozásban körültekintőbbnek kell lenni, mert ha valami nem jól megy, itt nem egy cégnek lesz rossz hírneve, hanem egy család megy tönkre. Azt sem könnyű kezelni, hogy a főnök, a munkatárs egyben társ is. Ha konfliktus adódik a földszinten, nincs kinek szidni a kollegát az emeleten. Ennek ellenére hosszabb mosolyszünetek nem tarkítják a házaspár közös tevékenységét: más-más szemléletükkel inkább kiegészítik, mintsem akadályozzák egymást.
– Úgy lehetne fogalmazni, hogy én vagyok a háttér az egész vállalkozásban – magyarázza Márta. – Nem csak azért, mert én viszem az adminisztrációt meg a manuális tevékenység nagy részét. A kreatív munkában is én vagyok az első szűrő. Ha születik valami, ott állok Géza mellett. Ő kitalál valamit, én véleményezem. Ő szárnyal, néha el is szállna, én pedig a fék vagyok, amit néha be kell húzni. Nem mindig hajlik hamar, én vagyok a békülékenyebb. Végül azonban mindig megegyezünk.
A siker titkáról beszélgetve még kiderül: a Kovács házaspár is a maga bőrén tanult meg sok mindent. Első kötetüket még országos terjesztői hálózaton át próbálták eljuttatni az olvasókhoz, ez azonban drága volt és bizonytalan. Jobbnak látták, ha az értékesítést is maguk oldják meg. Közvetlenül a kiadónál, helyi boltokban bizományos értékesítéssel, postai úton, gyakran pedig közületi megrendelőknél találnak gazdára a kiadványaik. Az évek bizonyították, hogy jó gyakorlat a képekhez mellékelt háromnyelvű ismertető szöveg a könyvekben. Egy önálló német vagy angol nyelvű Vas megyei kiadvány nem állna meg a maga lábán. Így azonban szívesen vásárolják a határon túli kapcsolatokkal rendelkező cégek, önkormányzatok, a külföldön tanuló diákok. Nagyon fontos a kiadványok sikere szempontjából a megbízható, igényes szerzőgárda és a színvonalas munkát végző veszprémi Prospektus Nyomda, mellyel húsz éve együtt dolgoznak, és még egyszer sem adott okot panaszra a munkájuk.

Tersztyánszky Krisztina

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu