Tisztelt Olvasó!

Egy olyan madárról szeretnék néhány szót mondani, melyről biztosan állíthatom, hogy a leggyakrabban tartott madár. Ez a hullámos papagáj. Kicsit furcsának tűnhet, hogy erről a közismert fajtáról szeretnék szólni, de oly csodálatra méltó az, hogy a legegyszerűbb körülmények között is tartható, sőt még a legmostohább körülmények között is képes szaporodni. Sokan tartják egyedül, sokan párban, de vannak, akik első kezdő madárként őket választják. Miért éppen rájuk esett a választás?

Elfogultság nélkül állíthatom, hogy ez az egyik legnagyszerűbb madár, amit az ember valaha is kalitkába zárt. Ez a bájos kis bohóc képes betölteni a családi otthon minden zugát. Tud vidám, szomorú, akaratos, sértődékeny lenni. Minden figurát el tud játszani egy morzsányi szeretetért és odafigyelésért. Sajnos ez a normál típus kezd kimenni a divatból. Tenyésztőink már rég túlléptek ezen az alapfajtán, az igényesebb új fajtákat kedvelik, mint a standard, a fodrosmellű, búbos, gatyás változatokat. A normál hullámos így a kiállításról ki is szorult. E fajta érdekében azért is szeretnék szót emelni, mivel a mutációk tenyésztése során vissza kell nyúlni az alaptípushoz, a "tisztán" tenyésztett párokhoz. A mutációk tenyésztésénél nagyon lényeges, hogy milyen alaptípusból származik. A kontyos hullámos papagáj a normál hullámos papagáj mutációja.

Valamikor a II. világháború előtt jelent meg e faj Ausztráliában, s a kiviteli tilalom előtt került Európába néhány példány. A többi fajtákkal ellentétben nem hódította meg oly gyorsan a világot, s talán mi, tenyésztők is okai lehettünk ennek. A hozzánk került madarakból mi szinte rögtön standard változatot akarunk "fabrikálni". Ez a kis madár úgy tűnik nem igen hagyja magát, mert legjobb esetben is csak fél standard egyedek születnek. Aki a kontyos madaraimról érdeklődött, szinte mind azzal kezdte, hogy standard méretű-e és körbúbos-e? Ez ostobaság!

Természetesen az ember igyekszik és próbálkozik, hogy amit tenyészt az másoknak is elnyerje a tetszését, de tudomásul kell venni, hogy a kontyos fajta kis madár. A nagyobb méretre való törekvés a konty rovására megy. Ennek ellenére néha születik kedvező méretű és megfelelő kontyú madár. Ezekről a madarakról azonban tudni kell, hogy kényesek. Lehet, hogy most az egyéb kényes madarakat tenyésztők megmosolyognak, de megerősítem, hogy bonyolult és kényes madár lesz a hullámos is attól a pillanattól fogva, amikor valamilyen határozott céllal tenyészteni kezdik. Amikor olyan pároktól várom az eredményt amelyek nem kedvelik egymást hát kín kicsikarni tőlük egy-két fiókát. Probléma a tenyésztésnél, hogy viszonylag kevés fióka kel, standard párosításból pedig még kevesebb, s ezek tenyésztési szempontból még lusták is. Ezért aztán nem csoda, hogy az áruk is borsos. Tapasztalataim szerint többségében nem csak a teljes kontyúaktól, hanem az úgynevezett műhely madaraktól is születnek körbúbos fiókák. Itt azonban fontos a hordozóval történő párosítás. Az ígéretesebb fiókákra nagyon kell vigyázni, hogy a tenyészérettséget elérjék, mert szinte törvényszerű, hogy a baj mindig a kedvenceket érik.

Idegen tapasztalatokkal nem rendelkezem a kontyos tenyésztése esetében, jelenlegi állományomat saját elképzelésem szerint alakítottam ki. 1997 óta foglalkozom ezzel a változattal. Volt siker és kudarc is. Az alapot egy jól bevált normál állományra építettem, melyet folyamatosan standard madarakkal egészítek ki. A kontyos változat előfordulása változó még azonos párosítással is. A kontyok előfordulása sem stabil. Olyan is előfordult, hogy nem volt kontyos fióka egy fészakaljban, de volt olyan példa is, hogy a következő fészekaljnál minden fióka valamilyen mértékben kontyos lett. Egy szülőpártól előfordulhat a kontyok minden formája, tehát a kontyok nem egy bizonyos fajtája öröklődik. Nálam a kontyos-kontyos párosítás termékeny lett minden alkalommal, de azonos konty típusúakat nem párosítok. Az úgynevezett konty-hordozók egymás közti párosításából csak nagyon ritkán születik kontyos fióka, de elvétve akad rá példa.

A normál- és kontyos párosításból 20%, a kontyos, kontyossal párosításból 50%-os az eredmény. Igazi hordozónak én azt a madarat tartom, amelyeknél látható kontyra utaló jelek vannak a fej tollazatán. Aki ezt a fajtát kezdi tenyészteni különös figyelemmel kell lenni rájuk, mert az elvesztett madarak helyére nagyon nehéz újat szerezni, ugyanis nagyon kevesen foglalkoznak a tenyésztésükkel még külföldön is. Aki szereti a hullámos különlegességeket, bizonyára megtalálja a módját, hogy hozzájusson néhány példányhoz, s esetleg a tapasztalatait is kész megírni. Nem reménytelen sem a beszerzés sem a tenyésztés.

Martini Róbert
(Budapest)
Fotók: Madaras Csaba