2019. szeptember 23. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,556,125  ·  Online: 94
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Költöző nagyszülők letelepedett unokái
Nyomtatható változat!

.

A klímaváltozás miatt egyre gyakrabban megfigyelhető, hogy a költözőmadarak később repülnek el és hamarabb jönnek vissza fészkelőhelyeikre. Olyanok is vannak már, amelyek egyáltalán nem repülnek el. A radolfzelli madárközpont kutatói barátposzátákon (Sylvia atricapilla) végeztek hosszú távú megfigyeléseket, és kiderítették, hogy két generáció alatt végbement a változás a költözéstől a megtelepedésig. Francisco Pulido és Peter Berthold 1988 és 2001 között minden évben kivettek néhány fiókát a szabadon élő poszáták fészkéből, amelyeket kézzel neveltek fel és laboratóriumukban tartottak. A laboratóriumban pontosan szimulálták az évszakoknak megfelelő fényviszonyokat és hőmérsékletet. Ősszel a madarak ugyanazt a költözési nyugtalanságot mutatták, mint szabadon élő társaik. Ekkor az ülőrúdon nyugtalanul ugráltak és csapkodtak szárnyaikkal. Ez a nyugtalanság általában addig tart, amíg a madarak elérik téli pihenőhelyüket. Ez az időtartam azoknál a példányoknál is ugyanaddig tart, amelyek még soha sem költöztek. A 14 éves megfigyelés alatt a fogságban született fiatal példányok költözési nyugtalanságának időtartama minden évben folyamatosan csökkent. Ez arra a következtetésre indította, hogy a megváltozott körülmények beépültek a populáció génállományába. Amikor a tudósok ilyen laboratóriumi, lecsökkentett költözési aktivitású madarakat vad példányokkal párosítottak, az unokák generációjában már megjelentek az első olyan példányok, amelyek egyáltalán nem költöztek el télen, hanem a költési helyen teleltek ki. A rövidebb költözés és a költőhelyen való kitelelés több előnnyel is jár a madarak számára: „Jobb fészkelőhelyeket tudnak találni és korábban, valamint többször tudnak költeni.“ – magyarázza Pulido. Problémát okoz azonban, hogy a növényvilág és a rovarok nem ugyanabban a ritmusban igazodnak a klímaváltozáshoz, mint a madarak, ezért a táplálékkínálatban hosszabb távon egyensúlyvesztett állapotok léphetnek fel.

Forrás:
www.wissenschaft-online.de

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu