2020. augusztus 13. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,882,912  ·  Online: 42
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Ez a cikk szóljon az Ifjúságnak
Nyomtatható változat!

.

Kedves fiatal Barátaim, tudom, hogy a fiatalok részére számtalan érdekfeszítő elfoglaltságot kínál a mai kitárult világ. Igaz, a múlt Ifjúsága sem nélkülözött a cselekvő lehetőségekben, de jelentős korlátok behatárolták a fantáziadús fiatalok önmegvalósítását, a szabad mozgást, a korlátlan tehetségek teljes kibontakozását. Tulajdonképpen a kitörési pont elsősorban a sport és zenetanulás területén volt lehetséges. Azok a fiatalok, akik ezeknek valamelyik ágát professzionális szinten tudták művelni, az akkori kornak megfelelően jelentős támogatásban részesülhettek. Akik az egyes sportszámokban magas szintre jutottak, vagy kiemelkedő zenei képességgel rendelkeztek, zárt szabályzók mellett, de megmérethették magukat nemzetközi porondon is, főként a szocialista országok keretein belül. Kivételek lehettek többnyire a világversenyek és olimpiák, de mint tudjuk, ott is kemény, sokszor szubjektív szűrőn át, egy igen korlátozott létszám kerülhetett a megtisztelő részvételhez. Pozitív gyakorlat volt az, hogy a versenyzők teljes költségét a magyar állam fizette, beleértve a sporteszközöket, munkaidő-kedvezményeket, kiemelt orvosi ellátást, kalóriapénzt stb. Én magam is hosszú évekig voltam válogatott sportoló, így a megélt tapasztalataim alapján tudok hiteles véleményt alkotni. A nyugati versenyzők azért irigyeltek bennünket, mert ilyen felkészültséggel általában a magyarok kiemelkedő, világhírű eredményekre voltak képesek, addig nekik saját költségen kellett a sporteszközöket megteremteni, még a sportlétesítmények használatáért is fizetni kellett, és csak a legjobbakat szponzorálták a gyárak. Mi viszont azt irigyeltük, hogy számukra nyitva állt a világ, nem figyelte minden lépésüket a rendőrállam spicli hada, ha kedvük támadt, utazhattak, korlátlanul mehettek, ahová akartak. Tőlünk pedig hazaérkezéskor rögtön beszedték az útleveleinket, hogy véletlenül se tudjuk elhagyni az országot. A behatárolt mozgáslehetőség a zártságból való kiszabadulás, ezen lehetősége eredményezte azt, hogy borzalmas energiákat fektettünk a sikeres szereplés érdekébe. Hazai vonatkozásban kétségtelenül ez eredményezte az ismert világsikereket. ......
 

.......

 

Makai Pál (Ráckeve) cikke teljes terjedelmében a Díszmadár Magazin 2010. évi májusi számában olvasható

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu