2020. augusztus 13. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,882,907  ·  Online: 41
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Hazánkban honos és más országokból származó (egzotikus), a két nem közti színezetével kapcsolatos tapasztalataim
Nyomtatható változat!

.

A köztudatban elterjedt, hogy a hím madarak színesebbek, kontrasztosabbak, mint a tojók, melyek fakóbb színezetűek. Ez részben így igaz.
Vegyünk egy alappéldát: pl. nálunk honos rigókat, ahol a színárnyalat és rajzolat kevésbé eltérő. Pl: a fekete rigónál azonos távolról nézve. Ez már nem igaz a sárgarigó esetében, mivel lombos, fás erdőben él, s a tojó madár kevésbé színezett, hogy a ragadozó madarak őt és a fészkét nehezebben fedezzék fel, de egyébként nemcsak a hazánkban élő madaraknak az ellenségei a sasok, vércsék, kányák stb., hanem a tojásokat kedvelő gyíkoknak, siklóknak és még sorolhatnám. Természetesen vannak kivételek színezetben: cinkék, cinegék. Persze vannak nagy eltérések: pávák, fácánok, avval egyértelműen a hímek lényegesebben színezettebbek, mint a tojók, de ha csak a vidéki baromfiudvar lakóit megnézzük - általában a kakasok nagyobb testűek, nagy tarajukkal, színezetükkel azonnal kitűnnek.
Lépjünk tovább az egzotikus madarak felé. Rostás Balázs nagyon helyesen írta le, hogy nemcsak a madárfajták tartoznak az egzóták körébe, de minden emlős, kétéltű, víziemlősök és halak, amelyek nálunk nem őshonosak – egzotikus állatoknak tekintendők. Erre egy ellenpélda, pl. Ausztrália és környező szigetvilága vagy Afrika, India, ahol náluk a mi fekete varjúnk egzotikus madárnak számít.
Vannak olyan esetek, erre talán a legismertebb példa a nemespapagáj, ahol a tojó sokkal színesebb, mint a hím. Egy ideig azt is hitték, hogy külön fajtát képviselnek, de amikor ráakadtak egy odúra, és látták bent a párt fészkelni, akkor jöttek rá, hogy azonos fajta.
Térjünk át afrikai területre, ahonnan származó kis testű madarak, pl. agapornisok, amelyek nálunk is sikeresen fészkelnek, a színezetük teljesen egyforma. Ahhoz, hogy a neműket megállapítsuk, komolyabb szakértelem szükséges, mert ebben az esetben a hímek egy kicsit kisebb testűek, és szemből nézve a fejtetejük kissé laposabb.
Brazíliai erdők ismert lakói az arák, amazonok különböző fajtái. Mivel színezettségük azonos, a nemek közti különbségeket megbízhatóan endoszkópos vizsgálattal lehet megállapítani.
Az Afrikában élő szürke papagáj, vagy más néven jákóknál az említett vizsgálat teszi egyértelművé a nemi különbséget.
Persze a díszmadaraink között is vannak színezett különbségek, erre egy-két példát kívánok felhozni: pl. nimfák, éneklő papagájok, fűpapagájok egy-két fajtája, a rozellák családja és még folytathatnám.
A hazai tenyészetekben itt alapvetően a legismertebbet veszem példának, sokféle színmutáció előfordulhat. Színezetbeli különbség alig észrevehető, minimális, az ivarérett madaraknál a csőr fölötti viasz bőréből lehet megállapítani a nemek közti különbséget. A tudatos, különböző színtenyésztéseknek vannak előnyei, színesebbek, mutatósabbak, mint a vad színek, sőt az említett madárkánál nagyságbeli különbség változás is van. Erre az ismert példa a standard hullámos papagáj, amelyek nagyobb testűek, zömökebbek és pofarajzolatu,k is nagyobb. A tapasztalatom az, hogy az eredeti vad színezetű madarak – és ez nem csak a hullámosra vonatkozik – az átlagosnál (színmutáció) hosszabb életűek és ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Költés szempontjából is ez tapasztalható, mert nem ritka az öt-hat fiókából álló fészekalj, de pl. a standard hullámos papagájnál egy négyes egészséges fészekalj már szép eredmény, de tulajdonképpen a tenyészérett madarak is szaporítás szempontjából komolyabb szaktudást igényelnek, mivel nem annyira aktívak, mozgékonyak, mint kisebb társaik. Számtalan színmutáció már fellelhető, melyek igen mutatósak, ezért az áruk is magasabb, és a versenyeken színezettségük plusz pontszámot is jelenthet. Természetesen egy szakmai bírálatnál figyelembe veszik a standard előírásokat, ami a kiállást, szabályos színezettséget, egészségi állapotot, még a rúdon ülést is és még sok-sok szempontot, hogy a bírálat tényleges tárgyszerű legyen. Természetesen senkit sem kívánok elriasztani a színmutációk tenyésztésétől, de ezt már kezdő madarásznak már nem ajánlom, mert komolyabb szaktudást és tapasztalatot igényel, itt még a táplálást is beleértem ahhoz, hogy eredményeket érjünk el. A kezdetben mindig könnyebben költő madarakkal próbálkozzunk.
Egy példával szeretnék élni, aki még nem tapasztalt megfelelő baromfitartásban, az ne kezdjen rögtön strucctenyésztéssel.
 

Radnay Zoltán
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu