2021. december 7. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 2,310,547  ·  Online: 56
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Madárhírek a nagyvilágból
Nyomtatható változat!

.

Kicsinosított madáranyukák

 

Minél csinosabb a nő, annál szívesebben segít neki a férfi a gyereknevelésben. Nem csak az embereknél van ez így, hanem az állatvilágban is megfigyelhető a jelenség, ahol a hím és a nőstény együtt gondoskodik az utódokról. A feltűnő külső azonban nem csak azt a célt szolgálja, hogy partnert szerezzen és azt meg is tartsa. Az afrikai seregélyek megfigyeléséből amerikai kutatók megállapították, hogy a csoportosan költő madarak a színpompájukkal jutnak feljebb a ranglétrán. Minél magasabban helyezkedik el a tojó a csoport által alkotott társadalomban, annál jobb költőhelyet kapnak és jobb hímekkel párosodhatnak. A megfigyelést Dustin Rubenstein és Irby Lovette vezette. A leggyakoribb modell az állatvilágban a következőképpen kéz ki: A hímek tarka, feltűnő tollruhát viselnek, a tojók pedig kerülik a feltűnést. A legtöbb magyarázat szerint a hímek ezzel konkurálnak a tojók kegyeiért. Ezzel szemben vannak olyan fajok is, amelyeknél a hímek és a tojók nagyon hasonlítanak egymásra. A kutatók most kiderítették, hogy milyen stratégia áll a jelenség mögött. A megfigyelt afrikai seregélyfajták között vannak olyanok, amelyeknél a tojók egyedül nevelik fiókáikat, és vannak olyanok is, amelyeknél a hím és a tojó együtt neveli fel a fiókákat. A kutatók tézise: Azoknál a fajtáknál, amelyek tartósan kötődnek egymáshoz, a tojóknak feltűnőbb a tollazata, így kisebb a nemek közötti különbség, mint azoknál a fajtáknál, amelyek egyedül nevelik kicsi-nyeiket. 45 fajta összehasonlító vizsgálata igazolta a feltételezést. A tartósan kötődő fajták hímjei és tojói nem csak színben, de testméretben is sokkal jobban hasonlítottak egymásra, mint az egyedül nevelő fajtáknál. A tojók ezzel meghódítják és valósággal magukhoz kötik a hímeket. Az ilyen fajtáknál a pár nélkül maradt tojóknak nagyon rosszak a szaporodási esélyei. A feltűnő tollazatnak azonban nem csak a párkeresésben van szerepe. Mindez szociális szerepeket is betölt. Egyes seregélyfajták csoportosan költenek és a költés helyén komoly hierarchia alakul ki, amelyben a rangsor tetején állnak a legnagyobb méretű és legszínesebb tollazatú tojók.

Forrás: www.wissenschaft.de

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu