Nyugat- és Észak-Ausztrália sztyeppes vidékeinek lakója a fehérmellű nádipinty. Elterjedési területének jelentős részén a füves, alacsony növényzet dominál, de a faj a száraz, csaknem sivatagos élőhelyeket a festett pinty mellett ugyancsak birtokba vette. A faj egyedei sokat tartózkodnak a földön, táplálék után kutatva. A fehérmellű nádipinty, ellentétben a száraz területeken élő más pintyfajokkal, nem szívja a vizet, hanem „tyúk“ módjára csőrébe veszi és kortyolja. Ezt a viselkedésformát az hozhatta létre, hogy a csaknem sivatagos területeken minimális a takarást biztosító növényzet, így a madarak védtelenek maradnának addig, míg „szívják“ a vizet.
.........
Dr. Vörös Zéta András
(Zalaegerszeg) írása a magazinban olvasható |