Egy szép és különleges megjelenésű baromfifajtát szeretnék most bemutatni, melyet hazánkban Hamburgi pettyesnek ismernek. Ne csodálkozzon az olvasó, ha esetleg más néven fut bele a fajtába, mert Hollandiában gyakran egyszerűen Hollands néven tartják nyilván, de az USA-ban is más elnevezést kapott, ők Phaesant fowl, azaz fácán tyúk néven azonosítják. A magyar elnevezés sem helyes teljesen, mert a pettyes csak egy színváltozatát jelöli a Hamburginak. Tartják még aranypettyes, ezüstpettyes, fehér, fekete és fogoly színekben is.
Régi fajta, 1599-ben egy olasz utazó beszámolt arról, hogy pettyes tollazatú, rózsástarajú baromfiakat hoztak Olaszországba hajókon török kereskedők. Nem sokkal később, németország területén tűnt fel a fajta, majd Hollandiában is említik a jellegzetes tyúkot. A mediterrán területeken is ott hagyta nyomát ez a baromfi, majd az angolok a felhasználásával tenyésztették ki a Rózsástarajút (ezt nevezik Redcup-nak, vagy Coral-nak is.) mely sokban hasonlít a mai Hamburgihoz, az eltúlzott rózsástaraj különbözteti csak meg jóformán a két fajtát.
Tulajdonképpen Hamburg városához semmi köze nincs, csak a neve német eredetű. Egy tisztán holland fajta, a hollandok voltak, akik stabilizálták a jellegzetes Hamburgi jegyeket. Az első változat a fehér alapon bogárfekete pettyes szín volt. Itt a tiszta hófehér tollazaton szabályos fekete pettyeket találunk. Nem sokkal később megjelentek az aranypettyesek, ahol sárga alapon vannak a fekete pettyek. Valószínűleg a Breakel felhasználásával jött létre az ezüstpettyes szín, az egyszínű hófehér és fekete tollazat pedig az angoloknak köszönhető.
A fajta sportos, elegáns, fácánformájú, középmagas állású, büszke tartású. Taraja egyenes rózsataraj, mely a tarkó fölött tüskeszerűen kiáll. Állebenye vörös, aránylag kerek, füllebenye fehér, enyhén gyűrött. A normál méretű típus testsúlya 2-2,5 kg, a törpe alkatúaké 0,8-1 kg lehet. Lábaik tollatlanok, világos és zöldes-fekete színűek lehetnek. Szemszíne barnás-piros, csőre sötét szaruszínű. Tollazata feszes, tömör, a testet egyenletesen borítja. A kakasok sarlótollai hosszúak, ívesek, a pettyes színezetűeknek mindig van egy fekete pötty a toll végén. A tyúkok farka zárt, kissé emelve hordják.
Korán érő fajta, első évben 160, második tojóévben pedig 140 db körüli, 50 g-os fehér tojást tojnak a tyúkok. Már kora tavasszal elkezdik a tojástermelést. Bőre szép fehér, de a húsa is igen ízletes, világos színű. A tyúkok nagyon ritkán kotlanak el, rossz anyák. Napjainkban már csak kiállításokra tenyésztik, gazdasági jelentőséggel nem bír, viszont aki szereti a különleges megjelenésű haszonállatokat, annak mindenképp érdemes néhány darabot tartani az udvarában.
Eleven, élénk vérmérsékletű fajta, jól repülnek, szeretnek a szabadban kapirgálni, éjszakázni. Igénylik a tágas kifutót, a sok zöldet. Fajtársaikkal, ha szűk helyen vannak, kötekedősek, tollcsipkedősek lesznek, de ez minden mozgékony fajtáról elmondható.
A törpe változatot a XX. század közepén hozták létre, ritkább, mint a normál méretű változat. Gazdaságilag még kevesebb hasznot hoz, mint a nagyok, valószínűleg emiatt szinte csak hobbi tenyésztők foglalkoznak komolyabban vele. Egyébként a nagyok kicsinyített másai. Kotlási hajlamuk a törpékre nem jellemző módon nagyon gyenge, tojástermelésük szintén alacsony.

Gulyás László (Egerfarmos)