A hegyi kukorékoló hazája Németországban ("Bergisches Land") mely Észak-Rajna-Vesztfaliában található. Egy régi monda szerint von Berg Gróf 1190-ben, a keresztes hadjáratból hazatérve hozott magával hosszan (elnyújtottan) kukorékoló kakasokat és a tyúkjait. Mindezt azért tette, mert egy hajnalon, a hosszan kukorékoló kakas hangjára ébredtek, és ez mentette meg, az ő és társai életét, mivel így az ellenség nem tudta álmukban meglepni őket. A von Berg Gróf kastélya ebben az időben a Dhünn völgyben volt, és a közelben lévő Altenbergi kolostorban lakó barátok tenyésztésének eredményeképpen elterjedt az egész vidéken. Azért, hogy az eredeti kukorékolás hangzása és terjedelme, a tenyésztésben tovább legyen vive, évente nagy kukorékoló versenyeket rendeztek, melyek győztesei részére a Berg grófok rendkívül magas összegű díjakat adományoztak. A 19. század közepétől, erről a vidékről az új fajták meghonosítása egyre jobban kiszorította a Hegyi-kukorékolót és csak a fajtához hű tenyésztők tartották meg a fajt és tenyésztették tovább. Ennek köszönhető, hogy még ma is létezik e fajta, valamint annak, hogy egy ismert Solingeni tenyésztő Heinrich Beyer (1916-ban) megalapította a Hegyi-kukorékoló fajta tenyésztőinek egyesületét. Azért, hogy a kukorékoló hang ismét a régi erővel csengjen, és kellő hosszan legyen a fajtára jellemzően hallható, 1923-tól évente újra megrendezték a kukorékoló versenyeket. A fajta szerencsésen átvészelte a második világháborút is, önzetlen támogatók segítségével létrehozott fajta találkozókról a rádió hullámaival ország-világ tudtára adták, hogy eredeti hangjával él a fajta, és a mai napig rendeznek évente kukorékoló versenyeket.

A kakas hangján túl, a fajtára jellemző, a közepesen nagy tekintélyes, szépformájú test, korai érettség, jó húshasznosító képesség. A fajta alapvető formai jellemzője a három íves hullámzás. Az első a nyakon található, illetve annak formája képezi, a másodikat a boltíves hát képezi, a harmadikat a gazdag, hosszú saltótollakkal megrakott farok képezi.

Formai és egyéb jellemzők:
Kakas: 3-3,5 kg súlyú, feje nyújtott erős hosszú csőrrel, szeme világos piros, sötét szemhéj-szőrzettel. Taraja középnagy álló, durva nem túl mély fűrész forma. Füllebeny nem túl nagy, mandula formájú. Állebeny közepesen hosszú és vékony. Testére az ívelt vonalak a jellemzőek, valamint a nem túlzottan dús tollazat, mely a nyakon és a nyergen aranybarna, a tollvégeken koromfeketék, a hát pirosas barna, a vállak villogó aranybarnák. A fenék, a farok tollazata fekete. Zöldes fényben csillogó, a nagy szárnyfedő tollak aranybarnák, durva fekete szegélyezéssel.

Tyúk: 2-2,5 kg súlyú, éves tojóteljesítménye, az első évben 150 db, a második évben 120 db, színe fehér, a keltető tojás minimális súlya 56 gr., kotlási hajlama nincsen. A tyúk kevésbé magas tartásúnak tűnik, mivel testét majdnem vízszintesen tartja. Taraja egyszerű fűrésztaraj, mely oldalra dől. Farkát laposan, kicsit lazán hordja, tollazata a nyak, nyereg, fenék és hasi részen bársony fekete, helyenként enyhe barna beszíneződéssel.
A nagy szárny fedőtollak aranybarnák, durva fekete szegélyezéssel.

Horst Schmidt Handbuch der Nutz- und Rassehühner alapján közreadta
Zoltánfi Tibor (Vértesszöllős)