2017. december 16. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,059,299  ·  Online: 143
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Sarki búvárok Magyarországon
Nyomtatható változat!

A sarki búvár (Gavia arctica) a madarak (Aves) osztályának a búváralakúak (Gaviiformes) rendjébe, ezen belül a búvárfélék (Gaviidae) családjába tartozó politipikus vízimadár faj. Fészkelőterülete Európa, Ázsia és É-Amerika boreális övezetét és részben a tundra zónát fedi le. A skandináv költőállomány többsége – az északi búvárral (Gavia stellata) ellentétben – nem az atlanti partokon telel, hanem ősszel a kontinensen átrepülve a Földközi- és a Fekete-tengeren tölti a telet.
A sarki búvár Magyarországon szórványos őszi átvonuló (október-december), számuk novemberben a legmagasabb. Az északi búvárnál általában gyakoribb, egyesével vagy kisebb csapatban tűnik fel, főként a Balatonon, a Dunán, valamint nagyobb víztározókon és halastavakon. A Dunán és ritkábban a Balatonon át is telelhet, de jó részük továbbvonul. A tavaszi vonulás során ritkább (április-május). Elszórtan akadnak akár több napig-hétig is tartó nyári megfigyelései is: 2014. július 12-től augusztus 22-ig Balatonmáriafürdőn, 2009. Június 1-től 13-ig Balatonvilágoson. Budapesten szinte minden évben megfigyelhető a faj a Dunán, az Óbudai-sziget és az Újpesti (más néven Északi összekötő) vasúti híd környékén, továbbá a Naplás-tavon is többször észleltek már sarki búvárokat.
Hazánkban 9 példányt gyűrűztek. Egyetlen megkerülése egy Kiskunlacháza határában található kavicsbánya tavon rendellenes időszakban, 1988 nyarán jelölt, téli tollazatú és korábban szerzett szárnycsúcs sérülése miatt röpképtelen példány, amelyet később elpusztulva találtak meg ugyanott.
A legidősebb ismert korú sarki búvárt 27 évvel és 10 hónappal a jelölése után lőtték le. Európai állományát 51-92 ezer párra becsülik, amely az elmúlt évtizedekben jelentősen csökken.
Meghatározása: Testhossza 63-75 centiméter, szárnyfesztávolsága 100–122 centiméter. a tőkés récénél (Anas platyrhynchos) nagyobbnak tűnik, de karcsúbb. Néhány nagyobb példány akkora, mint a legkisebb jeges búvárok (Gavia immer). A jeges búvárénál vékonyabb csőre ár alakú, a csőrorom kissé ívelt; csőrét egyenesen tartja (vagy nagyjából így; az északi búvár határozottan felfelé). Homloka magas, fejének hátulsó része egyenletesen lekerekített. Nyaka vastag (a fej és a nyak vastagsága megegyezik), melle erőteljes (az északi búváré sokkal laposabb). Röptében az északi búvárral összehasonlítva csőre és nyaka kissé vaskosabb és egyenesebb (így kevésbé „púpos”); lába mindig nagy, jól látható, határozottan túlnyúló, a szárny a test középpontjába helyeződik. Szárnycsapásai hasonló szélviszonyok mellett kissé lassúbbak az északi búváréinál, kevésbé kifejezettek (ez a mérettől függő, a kisebb madarak az északi, a nagyobbak a jeges búvárhoz hasonlítanak). – Ad., nyáron: A fejtető és a nyak hátulsó része bársonyos halványszürke, a nyak elülső része és a torok fekete, a felsőtesten határozott, fehér foltokból álló mintázat látható. – Ad., télen: Oldalról a nyaknak legalább a fele sötét, ez röptében is feltűnő. a nyak hátulsó részének szürke és elülső részének fehér színe közötti határ általában egy füstszürke vonallal rajzolódik ki. A szem körül általában nincs fehér (de a juv. északi búváron szintén csekély mennyiségű lehet a fehér). Az úszó madáron sokszor feltűnő, kontúros, fehér folt látható a testoldal leghátsó részén. Felsőteste egyszínű sötétszürke. Csőre (halvány)szürke, hegye feketés. – Juv. (gyakran a tél közepéig, részben az első tavaszig): mint az ad. télen, de a felsőtest világos tollszegélyei finom pikkelymintázatot rajzolnak ki; a felsőtest kissé halványabb és barnább; a csőrhegy kevésbé fekete. – 1. nyári: Még csak részleges nyári tollazat.
Hangja: Revírjében az érdes, rekedt „knarr-knorr” és elnyújtott, panaszos, a sirályokéra emlékeztető „aaah-ú” hangot gyakran éjszaka hallatja. Röptében általában nem szól (néha tompa „karr-arr-arr” hallható). Télen csendes.

Összeállította: Dr. Dezső Péter
Fényképezte: Eduardo Balogh
(Eduardo Balogh
Photography | Facebook)
Források: www.birding.hu
MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG (2008): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator avium Hungariae. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 278p.
Csörgő, T., Z. Karcza, G. Halmos, G. Magyar, J. Gyurácz, T. Szép, A. Schmidt, A., Bankovics, and E. Schmidt, editors. (2009): Magyar Madárvonulási Atlasz. Kossuth Kiadó, Budapest.
Lars Svensson, Killian Mullarney, Dan Zetterström (2013): Madárhatározó, Második átdolgozott kiadás. Park Könyvkiadó, Budapest.

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu