Német neve: Dreifarhige Papageiamadine

Angol neve: Blue-faceó Parrot Fiuch. Green backed Parrot Fiuch
Three coloured Parrot Fiuch

Leírása: Őshazája Celebesz, Molukki-szigetek, Új-Guinea, Mikronézia, Slamon-szigetek, Új-Hebridák, Bauks-szigetek.

Nagymozgású, eleven, örökmozgó egzóta, amely inkább röpdében mint kalitkában érzi jól magát.

12-13 cm nagyságú, a nemek nagyon hasonlítanak egymásra. A homlok és a fejoldalak kobaltkék színűek, a kantár fekete, a farcsík hátulsó része és a felső farokfedők vörösek. A belső karevezők zöldek, a többiek feketés színűek zöldes szegéllyel. A faroktollak barnásfeketék vöröses árnyalattal. A test többi része zöld felül sötétebb árnyalattal. A szem sötétbarna, a láb barna, a csőr fekete. A tojó színe mattabb és a fején a kék szín kevesebb.

Tartásuk: Miután madaraink nagy vitalitásúak, szükségszerű minél nagyobb hely biztosítása. A legjobban olyan röpdékben érzik jól magukat, ahol találnak rejtett zugokat. A hőmérséklet iránt nem különösebben érzékenyek, így aztán 18oC fölötti hőmérsékleten könnyen tarthatók.

Tágas röpdében több pár is tartható együtt, illetve más egzótákkal is békésen megfér. Szívesen és gyakran fürdenek.

Táplálásuk: Igénytelen, nem válogatós fajta, amely szívesen elfogyaszt mindenféle apróbb magvakat, így fénymagot, kölesféléket, rovareleséget, zöldeleséget és könnyen rászoktathatók a gyümölcsök fogyasztására is (alma, szőlő, narancs).

Nagy mozgásuk következtében igénylik a tápanyagdús táplálást. Ezért jót teszünk madarainkkal, ha a tenyészidőn kívül is hetenként 2-3 alkalommal biztosítunk részükre lágyeleséget is.

Fontos a folyamatos multivitamin, ásványi anyag, és nyomelem biztosítása is!

Tenyésztésük: A tenyésztés megkezdése előtt fontos tudni, hogy csak tenyészérett (kb.: 10 hónapos) madarakat szabad tenyésztésbe fogni. Főként igaz ez a tojókra!

Bár madaraink békés természetűek, a hímeknek van egy rossz tulajdonságuk. Nevezetesen az, hogy a tenyésztésbe fogott hímek nagy vehemenciával űzik párjukat és egy kellőképpen még nem érett (fiatal) tojót képesek agyonhajszolni. Ezért is szükséges röpdéjükben rejtett zugokat kialakítani, hogy szükség esetén a tojók el tudjanak rejtőzni.
A párzást követően a tojó 4-6 fehér tojást tojik. Jó költő madarakhoz méltóan mindkét szülő - felváltva - kotlik és tojásaikat 12-14 nap múlva eredményesen ki is költik.

A kikelt fiókákat lelkiismeretesen táplálják és a fiókák 3 hét után elhagyják fészküket. A kirepülés után még további 3 hétig igénylik szüleik gondoskodását, bár a fiókák szemlátomást napról-napra önállóbbak.
Az önállóvá vált fiókákat nem szükséges szüleiktől elválasztani, mert a család együtt maradása esetén is hozzálátnak a szülőmadarak a második fészekalj költéséhez.

Müller Nándor (Ceglédbercel)