Idestova 25 éves szenvedélyem a díszmadarak tartása. Eleinte egzótákat tartottam, majd papagájokkal is foglalkoztam. Legújabb kedvenceim a tyúkfélék közül a galléros fácánok és a pávák. Pávát már régóta szerettem volna tartani, de régi lakóhelyemen nem volt rá lehetőség. 1998-ban költöztünk jelenlegi házunkba, azután indulhatott az állomány jelentős fejlődésnek. Következő évben vásároltam meg az első fiatal pávákat. Ezeket csirkedrótos, félig fedett, 3-6 m-es tetején is zárt röpdében helyeztem el.

A páva (Pavo cristatus) Indiában és Ceylon szigetén őshonos, India nemzeti madara. A tyúkalkatúak rendjében tartozik, közeli rokonságban áll a pulykával. Széles körű elterjedésében a kakasok gyönyörű tollazatán kívül az is szerepet játszott, hogy a mérsékelt égövi teleket jól bírja. Élénken él bennem középiskolás korom élménye, mikor először láttam pávákat egy kastély parkjában. Minden este, télen-nyáron a park koros fáira szálltak föl, és az éjszakát ott töltötték. A kakas hangja sajnos fordítva arányos tollruhája pompájával, jajgatásszerű rikoltozását szaporodási időszakban gyakran hallhatjuk, főleg szokatlan hangingerekre reagálva. Ősztől tavaszig viszont szinte "elnémul". A természet értelemmel sem áldotta meg bőségesen ezeket a madarakat, mert például a felkínált új eledelt kinyújtott nyakkal, néhány cm-ről hosszasan vizsgálgatja, mielőtt megkóstolja. Zárt helyen más madarakkal nem tanácsos együtt tartani, mert vagy üldözi a lakótársat (pl. nálam a gyémántfácánokat), vagy ami szintén megtörtént, hogy az egyik röpdéből el kellett vennem egy aranyfácán kakast, mert a nála ötször nagyobb pávakakast üldözte. A pávának eszébe sem jutott szembefordulni. Két pávakakast sem szerencsés összezárni, mert annak - főleg szaporodási időszakban - tragikus vége lehet. Nagy területen, természetes közegben ezek a problémák nem jelentkeznek, mert a vetélytársak ki tudnak térni egymás elől. Ekkor azonban számolni kell a kóbor kutyák vagy más ragadozók által okozott veszteségekkel. Ily módon nem valósítható meg - több kakas és tyúk esetén - a madarak tervszerű párosítása sem, a kikelt utódok származása bizonytalan.

A páva alapvetően magevő madár, alaptakarmányként búza, kukorica, napraforgómag és pulykatáp szolgál. Gondoskodni kell bőséges zöldeledelről (pl.: saláta, tyúkhúr, gyermekláncfű), adható neki zsírmentes konyhai hulladék (rizs, krumpli, zöldségfélék, stb.) is. Érdemes változatosan táplálni, mert a vedlés ill. a közel 140 cm-es dísztollak növesztése fél évig is eltart, ami a kakasnak nem kis tehertétel.

A szaporodási időszak április-május hónapban kezdődik és kb. két hónapig tart. A kakasok ilyenkor naphosszat udvarolnak a tyúkoknak, "farkukat" széttárva és rezegtetve. A dísztollak tulajdonképpen meghosszabbodott hát- és felső farokfedő tollak. Ezeket állítja fel és nyitja szét udvarláskor, a valódi, sötétbarna faroktollak szolgálnak a dísztollak alátámasztására. Ez az udvarlási póz megfigyelhető - bár ritkábban - a tyúkoknál is, sőt a növendékeket már két hetes koruktól kezdve láttam "gyakorolni". A tyúkok 2-3 naponként tojnak, általában 4-8 db pulykatojás méretű és alakú, sima vagy enyhén foltos tojást. A kotlási idő 27-28 nap. Ezt követően a tyúk odaadóan vezetgeti az eleinte még gyámoltalan csibéket. Több tyúkot együtt tartva előfordulhat, hogy a madarak egy fészekbe tojnak, ami a kotlás eredménytelenségéhez vezethet. Ilyenkor igénybe lehet venni kotlóstyúkot vagy keltetőgépet. A kikelt csibéket a pulykacsibéhez hasonlóan táplálva lehet felnevelni (pl. pulyka indító táp, főtt burgonya, tehéntúró, főtt tojás, vágott zöld keveréke). Viszonylag gyorsan nőnek, őszre a korai kelésűek már majdnem anyányiak. A nemek megkülönböztetése két hónapos kor után könnyű. A tyúkok háti és szárnymintázata egyre inkább "kisimul", eltűnik, a kézevező tollak sötétbarnák maradnak. A kakasok háti és szárnymintázata egyre sűrűbbé válik, a kézevezők világosbarnára váltódnak. Az ivarérettséget 2-3 éves korban érik el, a kakasok 3 éves korukra színesednek ki teljesen.

Betegségeik is a pulykákéhoz hasonlóak. A betegségek megelőzése mindig könnyebb és olcsóbb, mint a gyógykezelés. Nagy gondot kell fordítani a tartási higiéniára, az újonnan vásárolt madarak karanténozására, esetleg a származási állomány állategészségügyi előéletének felderítésére. A beteg állatot felismerni nem nehéz, mert étvágytalanság, szomorkodás, borzolt tollazat a legtöbb esetben tapasztalható. Gyakran jelentkeznek légző- vagy emésztőszervi tünetek (tüsszögés, nehezített légzés, hasmenés). Haladéktalanul különítsük el a beteg egyedeket, tegyük őket meleg, csendes helyre. A konkrét diagnózis felállítását és a gyógykezelést bízzuk szakemberre, így is előfordul sajnos, hogy a betegség/elhullás okát csak boncolással vagy intézeti vizsgálattal sikerül kideríteni. A baktériumok okozta betegségek (szalmonellózis, kolera, gennyesztők, stb.) célzott, azaz a kórokozó érzékenységének megfelelő antibiotikum-kúrára van szükség. A vírusos betegségek (pl. influenza, himlő, légcsőgyulladás) esetén a megelőző védőoltás, vagy a beteg szervezet kiegészítő gyógyszeres támogatása (vitaminok, probiotikumok, a szövődmények megelőzésére antibiotikumok) jöhet szóba. Tapasztalatom szerint a pávák egyik jelentős betegsége a fertőző vakbél- és májgyulladás, amely főként növendék korban okoz problémát. Okozója egy ostoros véglény, de hajlamosító tényezőként az orsóférgesség is szerepet játszik. Az általános tüneteken kívül sárgás hasmenés látható. A betegség jól kezelhető dimetridazol tartalmú szerekkel.

Írta és fényképezte Dr. György Zsolt állatorvos (Alsótold)