2019. november 20. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,615,044  ·  Online: 92
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Fakó keselyű Magyarországon!
Nyomtatható változat!

.

A fakó keselyű (Gyps fulvus) erősen kötődik a meleg, nyílt, háziállatokkal legeltetett területekhez, amelyek közelében fészkelésre alkalmas sziklafalak találhatóak. Az adult példányok állandóan a fészkelőhely környékén tartózkodnak, és csak táplálékínség idején kezdenek el nagyobb távolságokra kóborolni. A fiatal példányok Afrika északi felén töltik a telet.
A fentiek tükrében meglepő volt egy immatur példány téli, extrém időszakban történő több napos megfigyelése 2013. január 22-26. között Csorna határában, a Gulya-réten (találó: Németh Árpád), ahol szürkemarha és bivaly dögre járt.
Számomra is nagy élmény volt terepen látni, hogy a fakó keselyű milyen hatalmas termetű madár, szárnyfesztávolsága 240-280 centiméter között mozog. Ezzel szemben a legnagyobb sasunk, a rétisas (Haliaeetus albicilla) szárnyainak fesztávolsága „csak“ 190-240 centiméter. Ezt az összehasonlítást is sikerült a helyszínen szemrevételezni, ugyanis az egyik fiatal rétisas többször is rávágott röptében a keselyűre. Viszont, amikor a keselyű dögön táplálkozott, nem mertek a közelébe menni, inkább csak távolabbról vártak a sorukra a sasok. A két faj egymásnak táplálék konkurense (a rétisas is rájár a dögre, főleg a téli időszakban), ezért nem különösképpen szívelik egymás közelségét.
Az utóbbi években az egyes keselyűfajok megjelenése ismét gyakoribbá vált Magyarországon. Korábban öt-tízévenként jelent meg egy-egy keselyű hazánk légterében, manapság pedig nincs olyan év, hogy két-három konkrét megfigyelés ne történjen. Elsősorban a fakó keselyű és a dögkeselyű (Neophron percnopterus) előfordulások száma növekvő tendenciát mutat, az ország különböző térségeiben (pl.: Hanság, Somogy, Kiskunság, Jászság, Hortobágy).
Ez a jelenség magyarázható a hosszú évek óta folyó nyugat és dél-európai összehangolt nemzetközi keselyűvédelmi programokkal. Ennek eredményeként a növekvő létszámú populációk még ivaréretlen egyedei kóborlási hajlamaik során egyre gyakrabban keresik fel hazánk védett tájait is.
A horvátországi Cres szigeten, Beliben 1993-ban keselyűvédelmi program keretében egy védelmi központot létesítettek (Eko-Centar Caput Insulae). A szigeten élő fakó keselyűk állományának megmentése, a fészkelő párok számának növelés, élőhelyeik megőrzése a cél, valamint a madarak szokásainak megismertetése – hogy mennyire fontos ökológiai szerepük az élővilágban – mind a helyi lakossággal, mind pedig a turistákkal.
A Horvátországban költő fakó keselyűk száma kb. 110 párra tehető, amelyből kb. 70 pár a szigeten költ. A központ elmúlt 16 évben végzett munkájának (sikeres mentés, visszatelepítés, etetőhelyek kialakítása) köszönhetően a szigeten költő párok száma 25-ről 72 körülire emelkedett. Európában az állományát 19-21 ezer párra becsülik. Legnagyobb fészkelő populációja Spanyolországban van (17300 - 18100 pár), de a Pireneusok francia oldalán is látványosan növekszik az állománya. Franciaország, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország Ciprus, Bulgária, Macedónia és Ausztria védett területein engedélyezett etetőhelyek vannak elsősorban a dögevő keselyűfajok számára. Franciaországban és Olaszországban sikeres visszatelepítési programok folynak. Az Osztrák-Alpokban spontán visszatelepülési folyamatok kezdődtek a horvátországi állományból.
A hazánkban eddig megkerült egyetlen gyűrűs példány a horvátországi költőállományból származik, ahol Cres szigetén 2005 májusában fiókaként színes gyűrűvel jelölték és a kirepült fiatalt szeptember 5-én legyengülten találták meg Egyed határában.
A fakó keselyű hazai költését illetően a jelen határainkon belül csak egyetlen hiteles adat maradt ránk a múltból, miszerint 1820-ban a Mátrában a Saskő-bércen, valamint a Bagókő szikláin fészkeltek fakó keselyűk (Petényi Salamon János feljegyzései alapján). Nagyon valószínű, hogy ebben az időben egy néhány páros laza kolónia költhetett a Mátrában. A bőséges táplálékforrást az alföldi régiókban a XIX. század végén és a XX. század elején is még a hagyományos „ridegtartásos“ állattenyésztés biztosította, ezért rendszeresen előfordult a faj hazánkban. Napjainkban már csak szórványosan jelenik meg ritka kóborlóként, elsősorban a májustól októberig terjedő időszakban. 1988-2008 között tizenkét hitelesített megfigyelési adata van a fajnak. 2008-tól napjainkig pedig további négy hitelesített, valamint hét, ezidáig még nem hitelesített előfordulása ismert, a fent említett 2013. januári megfigyelést is beleértve.
Érdekességképpen említést érdemel egy 2011. július 1-i adat is (Gerecse, Tardos és Bajna között), ugyanis egy jeladós horvát madár a műholdas követés alapján lett azonosítva hazánk légterében (info: Prommer Mátyás).
A faj egy további érdekes adata 2010. májusából származik. A nagy esőzések és a táplálékhiány következtében szinte teljesen legyengülve egy kb. 2-3 éves fakó keselyű beszállt Jászivány falu főterére a villanyoszlopok tetején lévő lakott fehérgólya fészekbe, ahol valószínűleg a napok óta tartó esőzések miatt elpusztultak a fiókák, s azt elfogyasztotta. De annyira el volt már ázva ő is, hogy a falu szélén egy juhászember meg tudta fogni. A madarat a Jászberényi Állat- és Növénykertben két hétig gondozták, ahol úgy felerősödött, hogy a befogás helyszínén szabadon lehetett bocsátani. A hazai ornitológia számára egy igazán különleges eseménynek számított, mert ez az első hazai keselyű, amelyet magyar színes gyűrűvel jelöltek meg a hazai szakemberek. Néhány nap múlva a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben, a Szanda várromon látták, és egy távoli fotó is készült a madárról. Majd további két hét eltelte után egy észak-olaszországi mesterséges etetőhelyen figyelték meg, ahol leolvasták a színes gyűrűjének a számát is.
A fentiek tükrében kijelenthető, hogy az aktív védelem eredményeként vándorlási hullám indult meg a fakó keselyű állományának növekvő egyedszámú kolóniáiból és újra rendszeressé kezdenek válni olyan útvonalak is, amelyek csak a múlt században voltak ismertek. Hazánk is bekapcsolódni látszik ebbe a folyamatba a kóborló keselyűk hajdani fontos táplálkozó területeinek újra felfedezése által.

Összeállította: Dr. Dezső Péter
Fotó: Mészáros József (Becher)
http://www.becherfoto.hu/

Források: www.birding.hu
http://www.rarebirds.hu
http://madarvilag.hu/fakokeselyu
Dudás Miklós: Keselyűk Magyarországon
Csörgő, T., Z. Karcza, G. Halmos, G. Magyar, J. Gyurácz, T. Szép, A. Schmidt, A., Bankovics, and E. Schmidt, editors. 2009. Magyar Madárvonulási Atlasz. Kossuth Kiadó, Budapest.
MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG (2008): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator avium Hungariae. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 278 p.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu