2021. április 11. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 2,117,489  ·  Online: 74
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A magyar puszták skandináv hírnöke
Nyomtatható változat!

.

Februárt írunk. Bár a télből talán kifelé megyünk, a Zsuzsanna-napi pacsirtaszó még ugyancsak messzinek tűnik, és az időjárás is a zordabbik arcát mutatja felém. Hiába süt azonban szikrázóan a nap, az olykor metszően erős északnyugati szél viharos lökései, egy pillanat alatt eloszlatják velem a tavaszt váró gondolatokat.
Az alföldi tanyavilág nyomasztóan néma csendjét az épületeket őrző komondor mélabús, ám ugyanakkor felettébb tekintélyt parancsoló ugatása szakítja csupán meg. Azt is csak ideig-óráig. De csitt! A szélzúgás pillanatnyi szüneteiben vékonyka hang üti meg fülemet, és ahogy szememre emelem a távcsövemet (mennyivel találóbb a Fekete István által oly sokszor emlegetett messzelátó kifejezés), hogy megleljem az ismerős hang okozóit, egy kis csapat pintyfélét pillantok meg az öreg gémeskút tövében kitaposott dűlőút mentén. Első ránézésre kenderikék. Lehetnek vagy 35-en. Látszólag békésen csipegetik az útszéli aprócska gazosok keményre fagyott magocskáit, aztán mintegy varázsszóra, felrebbennek, hogy egy kis kör megtétele után újfent folyathassák félbeszakított reggelijüket. Közelebb érve hozzájuk még mindig „kenderikések“, ám alapszínük inkább sárgásbarnás, amolyan homokszínű, de valahogy feslettebb a tolluk, pufibbnak néznek ki, az is lehet persze, hogy csak a talajközelben is keményen fújó szél borzolja tollaikat. Markáns csíkozásuk a hátoldalukon, a most már „gukkerrel“ is nagyszerűen látható fekete hegyű sárga csőrük, és az említett kenderikékhez hasonlóan mélyen villás, de azoknál hosszabb farkuk menthetetlenül elárulja őket. Amikor pedig egy újabb felröppenés alkalmával némelyikük rózsaszínes farcsíkját is sikerül megfigyelnem, már szemernyi kétségem sincs. Sárgacsőrű kenderikéket látok....

 

... az írás színes képekkel illusztrálva a Díszmadár Magazin 2013. februári számában olvasható

Cserna Zoltán ifj.

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu