A szajkó, népies nevén mátyásmadár vagy mátyásszajkó az énekesmadár alkatúak rendjébe, a varjúfélék családjába tartozik.

Elterjedése: Eurázsia és Észak-Afrika boreális területei.

Előfordulása: Kimondottan erdei madár. A hegység, dombvidék és síkság erdős részein országszerte megtalálható, ahol kisebb és közepes nagyságú lombos- vagy fenyves erdők vannak. Megtalálható a nagy kiterjedésű erdőkben is, ezeket azonban kevésbé szereti, mint a ligetes, mezőgazdaságilag művelt területekkel és tisztásokkal megszakított kisebb erdőket. Fátlan területeken nem él meg, lételeme a tölgy vagy bükk jelenléte.

Tartózkodási jellege hazánkban:
Állandó madarunk, bár a költési időszak után csapatokba verődve nagyobb távolságokra is elkóborolhat.

Külleme: A hazánkban élő varjúfélék között a legkisebb, teljes hossza 34 cm. Tollazata rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Izgalmi állapotban gyakran felmereszti fekete-fehér vonalkázású fejtollait. Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles "sksék". Éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke. Kitűnő hangutánzó, élethűen utánozza az egerészölyv nyávogás-szerű kiáltását, a holló mély korrogását, a varjak károgását, a fácánkakas kakatolását és még sorolhatnám. Nemcsak más madarak hangját, hanem pl. a szekérnyikorgást, a kutyaugatást is híven utánozza. Éles, riasztó hangjára az erdő minden vadja figyel.

Táplálkozása: Táplálékgeneralista. Költési időszakban elsősorban állati eredetű táplálékot fogyaszt. Ízeltlábúak mellett mezei pockot, madártojást, madárfiókát is fogyaszt. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Ilyenkor "előveszi éléskamráiból" az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdozott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a rejtekhelyeket - pl. fatuskók, avar - nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat, biztosítva a magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást. Tölgymakk, bükkmakk, kukorica gabonafélék magvai, dió, mandula, alma, szőlő, erdei gyümölcsök egyaránt szerepelnek az étlapján.

Szaporodása: Elsősorban lomberdőkben költ, különösen kedveli a tölgyeseket, de a gyertyánosokban, fenyvesekben, esetleg tujasorokban is megtalálhatjuk fészkét. Gallyfészkét gyökerekkel, növényi szálakkal béleli. Öt-hat tojásán 16-17 napig kotlik. A fiókák 19-21 napos korban hagyják el a fészket, gyakran még teljes röpképességük ellésére előtt.

Egyéni és társas viselkedése: Tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az erdőt, de ősztől tél végéig nyíltabb tájakon, szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul. Ilyenkor laza csoportokban található. Bizalmatlan, óvatos, mozgékony madár. Hangos riasztása miatt a cserkelő vadászok nemigen kedvelik. Ilyenkor ugyanis az erdő őreként az összes vad figyelmét felhívja a közeledő veszélyre. Vadgazdálkodási szempontból kártétele elenyésző, állományának apasztása elsősorban az énekesmadarak védelme érdekében szükséges. Hazai állománynagyságáról pontos adatok nincsenek. Alkalmas területen 3-6 pár is költhet tízhektáronként. Védettséget nem élvez, állományának gyérítése egész évben lehetséges.

Subsics Bence
(Szombathely)
Fotók: Kovács Géza

A következő számban a fiókák kézzel való felneveléséről, fogságban tartásáról lesz szó.