2019. szeptember 23. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,556,134  ·  Online: 99
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A madarak hangadását segítő szerv
Nyomtatható változat!

.

A madarak részben hangadással kommunikálnak, ami nagyon fontos szerepet tölt be a párok egymásra találásában, egyes fajokban a hímek otthonterületének a kijelölésében, a fészekhagyó fajok esetén a fiókák vezetgetésében, a veszély észlelésekor a riasztásban. A hangképzés bonyolult szerve az éneklőgége, amelynek anatómiai felépítése nagy faji sajátosságot mutat. Az éneklőgége eltérően az emlősöktől, madaraknál a testüreg elülső részében található.
A legtöbb madárfaj esetén az éneklőgége membránszerű szerv, mely a légcső és a két főhörgő találkozásában foglal helyet. Az éneklőgége külső (membrana tympaniformis lateralis) és belső (membrana tympaniformis medialis) membránból áll. Itt fajonként eltérő fejlettségű izomkötegek tapadnak meg segítve a hangképzést, azáltal, hogy a membránszerű képletek eltérő feszültségi állapotba kerülnek az izmok összehúzódásával vagy elernyedésével. Az éneklőgégét alkotó membránszerű képletek a levegő kilélegzése alkalmával rezgésbe kerülnek és eltérő magasságú hangokat adnak ki.
A madarak egy csoportjánál, a fajdoknál, a hímeknél az éneklőgége szomszédságában üvegszerűen áttetsző, borostyánsárga, kocsonyás anyag található, ami a hangképzéskor erősítő szereppel bír. Ez csak az ivarérett kakasokban található meg, a tojóknál hiányzik.
A darvak és a hattyúk hangképzését a mellcsonti taraj elülső részén található öbölbe betüremkedő („S“ alakban hajlott) légcső segíti. Itt a kilégzéskor áramló levegő által keltett rezgések a barlangszerű üregben felerősödnek, és így messze elhangzó hangot adhat ki a madár.
Vannak madárfajok, ahol a légcső középső szakaszán orsószerű tágulat figyelhető meg, ami szintén „erősítő szereppel“ bír.
A madarak egy csoportjánál, a récéknél, az éneklőgégéhez kapcsolódó képlet, az ún. bula ossea syringis található. Ez a fiókakorban is megtalálható, de az ivaréréssel egyidőben fejlődik ki teljes egészében. A fala porcos, ami az idős gácsérokban el is meszesedik. Az ilyen állatok röntgenvizsgálatakor a testüreg elülső részében ez kifejezett röntgenárnyékot ad. A fajonként eltérő alakú és méretű bula ossea syringis üregrendszere összetett, rekeszes szerkezetű. Az üregek nyílásokkal közlekednek a légcsővel, amelyek változó méretűek. A hangadáskor a levegő az üregrendszerben áramláskor rezgést kelt. A hangképzést segíti a képlethez kapcsolódó izomkötegek összehúzódása vagy elernyedése miatt megfigyelhető elmozdulás és így a légcsőhöz viszonyított helyzetváltozás is. A tojókban hiányzik ez a képlet, ami miatt a récékben a két ivar jelentősen eltérő hangot ad.

Dr. Gál János
Budapest

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu